Az élet princípiuma

OMIKK, 1987

Ez a könyv arra az ezeréves kérdésre próbál válaszolni: mi az élet, és ezt teljesen szokatlan módon, a biológusok jelenlegi attitűdjétől merőben különböző módon teszi. A vázolt elméletet – az un. chemoton-elméletet – néha az olyan felfedezésekhez hasonlítják, amelyek a tudománytörténetben forradalmi változásokat idéztek elő (Newton, Copernicus, J. von Neumann), néha pedig kategorikusan elutasítják. Az olvasó maga alakíthatja ki véleményét az egész elméletről, ha nem is a chemoton-elmélet szakmai részleteiről, mivel ebben a könyvben a szerző kihagy minden ilyen részletet, a matematikai egyenletekkel együtt, és az olvasót közérthető és olvasmányos módon vezeti el a fő gondolathoz. Mindeközben az olvasó tudomást szerez arról, hogy hogyan látják az élet titkát a különböző tudósok, hogy mi választja el az élőt az élettelen rendszertől, hogyan lehet gépezeteket, önreprodukáló gépezeteket, sőt, program-vezérelt önreprodukáló gépezeteket szerkeszteni csupasz folyadékokból, stb. És ha valaki ezt lehetetlennek véli, akik nem elégedettek a szerző gondolatainak logikai láncolatával, vagy akik kíváncsiak a szakmai részletekre is, azokat a szerző két-kötetes monográfiája, a „chemoton-elmélet” várja, amelyben a logikai levezetések mögött ebben a könyvben megbújó matematikai bizonyítások is megtalálhatók.

Ez a könyv ma már eddig 6 kiadásban jelent meg, három országban, és reméljük, hogy hamarosan több országban, több nyelven, több kiadást is meg fog érni.


Előszó

Minden tudományág történetében van egy olyan izgalmas periódus, amely lehetőséget nyújt alapvető összefüggéseinek kvantitatív kialakítására, megalapozva ezzel saját, egzakt axiomatikus elméletét. Mechanikában ezt Newton tette meg, mozgási egyenleteinek megalkotásával, elektrodinamikában Maxwell a róla elnevezett egyenletek felállításával. Néhány tudományág azonban nem volt ilyen szerencsés; például a kémiában egy évszázad telt el a különböző irányzatok vitájával a kémiai folyamatok egyre kvantitatívabb leírásáról, míg végül Berzeliusnak sikerült a kémiai sztöchiometria gyakorlatilag jelenleg is használatos formává történő finomítása, kialakítva ezzel a kémia egzakt elméleti alapjait.

Biológiában hihetetlen mennyiségű adat és megfigyelés gyűlt össze az utóbbi századokban, különösen a XX. században, és ezzel a élet titkainak egy részére fény derült, példa erre az öröklődés, a fotoszintézis, az immunitás, stb. A biológia mára érte el a fejlődésnek azt a szintjét, hogy kísérleti tudományból elméletivé váljék, amely képes kvantitatívan értelmezni és megjósolni az élő rendszerekben bekövetkező változásokat. Néhány speciális ágában (pl. a Mendel-féle genetikában vagy a populáció-biológiában) ez már valóra is vált.

Örülök, hogy az elméleti biológia legszebb, legáltalánosabb és talán legegzaktabb paradigmája születésének 3 és fél évtizedes szülési folyamatából 15 évnek tanúja lehettem. Abban az időszakban, amikor a világ teljes tudományos apparátusa próbálta felderíteni a biológiai információ tárolásának, másolásának és olvasásának mechanizmusát, Gánti professzor, ennek a könyvnek a szerzője, azt a célt tűzte ki, hogy az öröklött információ által vezérelt „kémiai gépezet” működését tanulmányozza. Nem mintha nem ismerte vagy értékelte volna a molekuláris biológia eredményeit (erről már 1966-ban jelent meg könyve), hanem mert azt feltételezte, hogy az élet lényege ebben az információ-vezérelte masinában van elrejtve, amely információt a molekuláris biológia által feltárt genetikus anyag tartalmazza. Mára bizonyossággá vált, hogy igaza van, mivel lehet ugyan géneket szintetikusan előállítani, de ezek a gének magukban nem életképesek. Ugyanakkor ezzel a választással Gánti gyakorlatilag kizárta magát a tudományos közéletből, amely csak az enzimekre  és génekre koncentrált, ezért érthető, hogy eredményeit a szakma szűkebb területeivel foglalkozó kutatók nem értették meg.

A szerzőnek azonban ez a relatív elszigetelődése előnyt is jelentett: először is ki tudta terjeszteni chemoton-elméletét egy összefoglaló és kvantitatív elméletté, amely majdnem példa nélküli mai tudományos világunkban, amely hemzseg az apró részletektől. Első lépésként 1971-ben kiadta magyarul „Az élet princípiuma” című könyvét, amely csak nagyon kevés matematikai képletet tartalmaz. A könyvet nagyon jól fogadta minden magyarul olvasni tudó olvasó. Ezt a kiadást követte egy nagyobb matematikai tudást igénylő könyv angolul, amely azonban csak szűkebb áttekintést ad a biológiai elvekről és alkalmazásokról „Biokémiai szuperrendszerek elmélete, és alkalmazásuk a természetes és mesterséges biogenezisre” címmel, amelyet az Akadémiai Kiadó, a Magyar Tudományos Akadémia Kiadóhivatala, és a University Park Press (Baltimore) közösen adott ki. Személyes véleményem szerint sajnos a megfogalmazás túl tömör, főleg a matematikában jártas olvasóhoz szól, leszűkítve ezzel az olvasók körét olyanokra, akik kivételesen jártasak a matematikai modellezésben és elméletekben. Azok részére azonban, akik képesek felfogni ezt a koncepciót, kivételesen nagy értéke van a könyvnek.

Bár mostanra a szerző írt egy kétkötetes összefoglaló monográfiát is „A chemoton-elmélet” címen, amely tartalmazza egyrészt  „Az Élet princípiuma” biológiai alapozását, másrészt pedig a modell modern matematikai leírását is, a monográfiát csak szakemberek értik meg. Ezért ma is aktuális megfogalmazni a szerző gondolatainak lényegét, a probléma felvetésétől a megoldásáig, egy rövid, de intellektuálisan érdekes és izgalmas könyvben a nem szakemberek számára.

Éppen ez az, amit „Az élet princípiuma” c. könyv tesz, amelyet már ötször adtak ki, három országban. Ez a hatodik, bővített modern angol nyelvű kiadás. Öröm volt számomra ennek  az előszónak megírása, abban a reményben, hogy az élet lényegének és mechanizmusának megértésére törekedő olvasó igényeit ez a könyv kielégíti, azok pedig, akik mélyebben érdeklődnek, és képesek általános kérdések felvetésére és megoldására, azok olvassák el a kétkötetes monográfiát, amely az elméletet egzaktabb módon írja le.

Dr. Gyarmati István
Az MTA levelező tagja
A fizika professzora

/Fordítás angol nyelvről/